1.
Érdeklődéssel és kíváncsisággal fordulsz a partnered hétköznapi élményei, érzései és gondolatai felé. Ennek kifejezetten a konfliktusok kezelésekor látod hasznát, amikor a parneredre való ráhangolódásod segíthet megérteni az álláspontját.
Enélkül olyan énközpontú kérdéseket vethetsz fel, amelyek arra irányulnak csak, hogy te mennyit tudsz kivenni a kapcsolatból, és frusztrál, ha a partnered nélküled szerez saját élményeket. Az énidejét úgy értelmezed, hogy elhanyagol téged.
2.
Bízol abban, hogy megoszthatod a partnereddel a személyes problémáidat, sikereidet és kudarcaidat, azokat az élményeket, amelyeket egyébként titkolsz vagy szégyellsz mások előtt.
Bízol az együttérzésében és abban, hogy nem fog visszaélni a bizalmaddal. Ezzel pedig felvállalod azt a pozitív értelemben vett függőséget, hogy a másikra támaszkodsz anélkül, hogy alárendeltnek éreznéd magad a kapcsolatban. Ez egy kölcsönös élmény, ami rugalmasan az aktuális élethelyzetetekhez igazítható.
3.
Közös élményeket szerzel a partnereddel, bevonod őt a saját kapcsolatrendszeredbe anélkül, hogy féltékenységet vagy irigységet éreznél iránta. Rivalizálás helyett társként tekintesz rá, akivel jó megosztani azt, amit te alakítottál ki vagy szereztél meg korábban.
4.
Az érzelmi kötődésed erősödésével nem csökken a szexuális érdeklődésed a partnered iránt. Képes vagy osztozni vele a szexuális örömökben. Az, hogy számára is élvezetet jelentsen az együttlétetek ugyanolyan fontos számára, mint a saját kielégülésed.
5.
Képes vagy arra, hogy olyan közös értékrendszeren álló határt építsetek a párkapcsolat köré, amely támogatja az egymás iránti hűségeteket és elkötelezettségeteket. A határok fenyegetettségekor közöny helyett féltékenységet érzel. Ez a féltékenység viszont nem veszélyezteti a partnered magánszféráját és autonómiáját, hanem arra késztet, hogy együtt megerősítsétek a párkapcsolati határokat.
6.
A partnered rendelkezik olyan tulajdonságokkal, amelyek megfelelnek az ideálodnak, és elfogadod azokat a tulajdonságait, amelyek viszont nem felelnek meg ennek az ideálnak. Megfér egymás mellett a kettő.
Például felnézel a talpraesettségére és magabiztosságára társas helyzetekben, és rendben van az is, hogy bizonyos szituációkban viszont esetlenül viselkedik. Ez utóbbi nem veszi el vagy csökkenti az előbbi jelentőségét.
7.
A támaszt adó és a támaszkodó szerepek helyzethez igazítva felcserélhetők a kapcsolatban. Képes vagy rugalmasan alkalmazkodni az új élethelyzetek hozta új párkapcsolati szerepekhez anélkül, hogy kiábrándulnál közben a partneredből.
8.
Képes vagy megbocsátani a partnerednek, ha hibázott vagy megbántott, ha ő a hibájáért felelősséget vállal, azt sajnálja és szeretné jóvá tenni.
A bejegyzés Kernberg, O. F. (2010): Határeseti állapotok és patológiás nárcizmus könyve alapján készült.
