Az összehasonlítási csapda egy pszichológiai jelenség, amit személyes életünkben a közösségi média használata során is tapasztalhatunk. A jelenség azon alapszik, hogy hajlamosak vagyunk bizonyos szempontok mentén a saját életünket másokéval összevetni. A társas összehasonlítás elméletét Leon Festinger szociálpszichológus írta le az 1950-es években.
A társas összehasonlítás leggyakrabban két irányba történik a közösségen belül: felfelé vagy lefelé irányul.
Felfelé irányuló összehasonlítás esetén olyan emberekkel hasonlítjuk össze magunkat, akiket sikeresebbnek, boldogabbnak látunk. Ez gyakran negatív érzelmeket vált ki belőlünk, mert úgy érezzük, hogy mi nem érjük el ugyanazokat az eredményeket.
Lefelé irányuló összehasonlítás esetén olyan emberekkel vetjük össze magunkat, akiket kevésbé tartunk sikeresnek egy számunkra fontos területen. Ez általában jobb érzést kelt, mert növeli az önértékelésünket, de ez is torzíthatja a valóságot.
A társas összehasonlításnak alapvetően az a funkciója, hogy értékelni tudjuk saját helyzetünket és teljesítményünket a közösségen belül.
Eredeti funkcióját tekintve erre azért van szükség, hogy meghatározhassuk hol állunk a társadalmi normákhoz vagy célokhoz képest, és iránymutatást adjon abban, hogyan fejlődhetünk tovább.
Képzeljük el, hogy új munkahelyre kerülünk, ahol egy csapat részeként dolgozunk. Az egyik kollégánk kiemelkedően jól teljesít: rendszeresen kap elismerést a vezetőségtől, és gyorsan halad előre a karrierjében. Észrevesszük, hogy hatékony munkamódszereket alkalmaz, jól szervezi az idejét, és proaktívan keresi a fejlődési lehetőségeket. Ahelyett, hogy elkeserednénk amiatt, hogy úgy érezzük, nem tudunk versenyezni vele, az összehasonlítást arra használjuk, hogy inspiráljon minket.
Megfigyeljük, milyen stratégiákat alkalmaz, és elkezdjük ezeket mi is beépíteni a saját munkánkba. Kérdezünk tőle, tanulunk tőle, és lépésről lépésre mi is javítjuk a teljesítményünket.
Ebben az esetben az összehasonlítás pozitív hatással van ránk, mert nem önértékelési problémákat okoz, hanem motivációt és iránymutatást ad ahhoz, hogy hogyan válhatunk sikeresebbé. Kollégánk példája segít abban, hogy reális és elérhető célokat tűzzünk ki, amelyekért tudatosan dolgozhatunk. Így az egészséges összehasonlítás eszközzé válik, amely nem rombolja az önbecsülésünket, hanem inkább inspirál minket a fejlődésre és a jobb teljesítményre.
Összehasonlítási csapdába akkor esünk, amikor a saját életünket olyan torz képekkel vetjük össze, amelyek nem tükrözik a valóság teljességét.
Ez az eltorzult kép negatívan befolyásolhatja az önértékelésünket, mivel elérhetetlen normákat állít elénk. A közösségi médiában különösen gyakori ez a jelenség, hiszen csupán mások életének egy szelektív, idealizált részletét látjuk, Nem láthatjuk a mögöttük rejlő körülményeket vagy azokat a valódi érzelmeket, amelyeket az illető átélt az adott pillanatban. Csupán egy pillanatképet kapunk, amely lehetőséget ad arra, hogy saját érzéseinket, hiányainkat, fájdalmainkat vagy reményeinket belevetítsük.
Ez a projekciós folyamat felerősítheti az össze-hasonlítási hajlamunkat, és olyan érzelmi reakciókat válthat ki, amelyek nem a valóságból, hanem a saját belső világunkból fakadnak.
Ez különösen káros lehet azok számára, akik hajlamosak önkritikus gondolkodásra, vagy akik valamilyen érzelmi sebezhetőséggel küzdenek, például alacsony önbecsüléssel. Például az alacsony önbecsüléssel rendelkező emberek gyakran eleve úgy érzik, hogy nem elég jók másokhoz képest, és amikor egy idealizált képet látnak mások életéről, ezek a belső bizonytalanságok felerősödhetnek. Ebben az esetben az összehasonlítás nemcsak szorongást, hanem mélyebb frusztrációt is okozhat, hiszen azt érzik, hogy az általuk látott „tökéletesség” elérhetetlen számukra. Az eredmény egy folyamatos körforgás: a projekció révén saját érzelmi állapotunkat vetítjük másokra, majd ennek hatására még rosszabbul érezzük magunkat. Másokat magunknál “jobbnak, tökéletesebbnek, érdekesebbnek” látunk, magunkat pedig hozzájuk képest “rosszabbnak, unalmasabbnak, érdektelenebbnek”.
Jól látható, hogy az összehasonlításnak ekkor nem a valóság az alapja, hanem a valóság torz képéhez mérjük magunkat, amit a saját belső világunk hozott létre.
A közösségi médiában a mentális jóllétünkért azzal tehetjük a legtöbbet, hogyha kikövetjük vagy némítjuk azokat a tartalmakat, amelyek az összehasonlítási csapdába terelnek bennünket. Ezzel szemben, ha olyan emberek posztjait követjük, akik hozzánk hasonló élethelyzetben vannak, vagy akik inspirálnak minket a fejlődésre, támogatóbb és pozitívabb online környezetet teremthetünk, amely építi önértékelésünket és motivációt nyújt a személyes növekedéshez.
A Jólvanezígy-gyel együttműködésben Fejes-Vékássy Lili pszichológussal közösen összeállítottunk egy Mentális Egészséghónapot októberre. A program második hetének egyik gyakorlata, hogy áttekintjük és értékeljük azokat az oldalakat, amelyeket követünk, különös tekintettel arra, hogyan hatnak mentális jóllétünkre. Kikövetjük vagy némítjuk azokat az oldalakat, amelyeknek a tartalmai az összehasonlítás csapdájába tereltek eddig bennünket. A Mentális Egészséghónap gyakorlatai nyomon követhetők a Varga Gréta Pszichológus YouTube csatornán, a Mentális Egészséghónap lejátszási listán található videókban.
