James-Lange érzelemelmélete szerint az érzelmeink megjelenését megelőzi egy testi reakció. A testünk reagál egy érzelmi eseményre, és ez a reakció fogja megalkotni azt az élményt, amit érzelemnek nevezünk. A testi érzeteknek a beazonosítása segíthet minket az érzelmeink felismerésében.
Ebben segít bennünket, amikor érzelem naplózás során egy-egy érzelmileg jelentős eseményhez kapcsolódóan nem csak az érzelmeket írjuk le, hanem azt is, milyen testi érzeteket, változásokat tapasztaltunk. Nézzük meg néhány példán keresztül, mit is jelent ez a pontosan!
Szomorúság esetén sokan beszámolnak mellkasi szorításról, nyomásról, mintha súly nehezedne a mellkasukra. A torok szorítása, vagy a “gombóc a torokban” érzés szintén gyakori. A felső test, a nyak és az arc izmai megfeszülnek ekkor. A test mozgása lelassulhat, fizikai fáradtság érzet társulhat a szomorúság érzéséhez.
Düh esetén a megemelkedett adrenalinszint miatt sokan szapora szívverésről számolnak be. A mellkast, az arcot vagy a nyakat forróság önti el. Az izmok megfeszülnek a vállban, nyakban, kezekben vagy állkapocsban. Az izmok megfeszülése remegéshez is vezethet. A légzés gyorsabb, felszínesebb.
Az undor érzése sokakban a gyomor környékén jelentkező, hányingerre vagy émelygésre emlékeztető testi érzetben jelenik meg. A torok összeszorul, a nyak izmai megfeszülhetnek, és az arcizmok összehúzódnak, amitől a száj és a szem környéke megváltozik, mintha el akarnánk tolni maguktól a kellemetlen látványt.
Félelem esetén a szívverés és a légzés felgyorsul, a légzés sekélyessé válik. Az izmok megfeszülnek, ami a test “üss vagy fuss” reakcióra való készültségét mutatja. Hideg verejtékezés, remegés jelentkezik. A “pillangók a gyomorban” érzés negatív színezetűvé válik, és inkább émelygésre emlékeztet. Ezek mellett sokan a száj szárazságát is tapasztalják.
Ha korábban nem figyeltünk a testi érzeteinkre, mert a figyelmünket inkább a külvilág eseményei vagy a gondolataink vonták el, akkor nehézséget okozhat az érzelmekkel járó testi érzeteink beazonosítása. Ez történhet akkor is, hogyha bizonyos érzelmeket elfojtunk vagy elkerülünk. Az érzelmek elkerülése ugyanis a testi reakciók észlelését is gátolhatja.
Szintén nehézséget okozhat a felismerés, hogyha a testi érzeteinkre hétköznapi fiziológiai reakciókként tekintünk, amiknek nem tulajdonítunk érzelmi szempontból jelentőséget. Egy stresszes helyzetben a gyors légzést vagy a fáradtságot nem mindig értelmezzük félelem vagy szorongás jeleként. Észrevesszük, hogy testünk eltér a megszokott állapotától, de nem vesszük figyelembe, hogy mindez érzelmi reakcióink következménye lehet.
Családi és kulturális okok is állhatnak ennek a hátterében, hogyha a közösség az érzelmek kimutatását nem ösztönzi, ezért nincs lehetőségünk megtanulni azoknak a beazonosítását. Az érzelmek elnyomása vagy bagatellizálása gyengítheti azt a képességet, hogy felismerjük az érzelmek és a testi reakciók közötti kapcsolatot. Ha a számunkra fontos közösség azt üzeni, hogy ez a kapcsolat nem fontos vagy nem is létezik, könnyen megtanuljuk elválasztani egymástól a testi és érzelmi tapasztalatokat.
A testi érzetek felismerése nem velünk született képesség, de tanulható és fejleszthető. Minél többet irányítjuk tudatosan a figyelmünket a testi érzeteinkre, idővel annál könnyebben fogjuk észlelni azoknak a változását az érzelmeinkkel össze-függésben.
