A kötődési stílusok nem kategorikusak. Spektrumon helyezkednek el, és két, egymásra merőleges tengelyen jól értelmezhetők. Az egyik tengely két végpontja a pozitív és negatív énkép, a másik tengely két végpontja a pozitív és negatív másikról kialakított kép. Azaz, milyennek látjuk magunkat, és milyennek látjuk a másikat. A tranzakcióanalízis fogalomkészletével élve, szubjektív megélésünk szerint az én lehet “oké” vagy “nem oké”, és a másik lehet “oké” vagy “nem oké” a kapcsolatban. Az “oké” egyenlő a pozitív képpel, a “nem oké” egyenlő a negatív képpel.
Biztonságos kötődés – “én oké, te oké”
Biztonságos kötődés stílussal szakításkor nyílt, őszinte beszélgetést kezdeményezünk, hogy elmondhassuk a másiknak, hogyan jutottunk el erre a döntésre, és miért gondoljuk azt, hogy számunkra itt véget ért a kapcsolat.
A párkapcsolat lezárása fájdalommal jár számunkra, aminek a megélését megengedjük magunknak.
Hiszen valóban kötődtünk ehhez a személyhez, a közösen töltött hónapok vagy évek élményeihez, amiket együtt éltünk meg. Mégha most úgy is gondoljuk, hogy jobb lesz külön, mint együtt, a veszteséggel együtt járó gyász fájdalma, és ennek a kifejezése elfogadható számunkra. A szakítás feldolgozása során igényeljük a családunk és barátaink társaságát. Keressük a társas támaszt, és a stresszhelyzet kezelésére más pozitív megküzdési módokat választunk, mint például a helyzet pozitív újraértékelése vagy kognitív átstrukturálása.
Ha velünk szakítanak, akkor kifejezzük a fájdalmunkat a partner felé, kérdéseket teszünk fel, amelyek segíthetnek megérteni számunkra, hogyan jutott el erre a döntésre, és igyekszünk megérteni abban a saját, a partner, valamint a körülmények szerepét.
Bizonytalan-ambivalens kötődés – “én nem oké, te oké”
Bizonytalan-ambivalens kötődéssel agresszív-fenyegetővé vagy flörtölő-lefegyverzővé válik a viselkedésünk.
Agresszív-fenyegető viselkedés esetén követelőzéssel igyekszünk maradásra bírni a partnert, igyekszünk kikényszeríteni, hogy ne hagyjon el minket.
Ha mi szakítunk, akkor hibáztatva, vádaskodva, indulatosan belé fojtjuk a szót, és eltoljuk magunktól az érzéseit, miközben előtérbe helyezzük a saját fájdalmunkat. „Ezt még meg fogod bánni, nem fogsz még egy ilyen partnert találni, mint én” jellegű mondatok hagyhatják el a szánkat, amely mögött kétségbeesettség, elutasítottság és csökkentértékűség érzései húzódhatnak meg.
Flörtölő-lefegyverző viselkedés esetén igyekszünk visszacsábítani a partnert.
Szexuális vonzerőnkkel igyekszünk manipulálni, hogy meggondolja magát, és mégis velünk maradjon. Nem veszünk tudomást a döntéséről. Úgy viselkedünk, mintha még képlékeny lenne, hogy megy vagy marad. Minden manipulációs technikát bevetünk, a sértődéstől a csábításon át a kérlelésig, amivel elérhetjük, hogy magunk mellett tartsuk az elvesztett partnert és a vele együtt elveszthető kapcsolatokat.
Lehet, hogy szorosabbra fűzzük a kapcsolatunkat a barátaival vagy családtagjaival, hogy közel maradhassunk hozzá.
Bizonytalan-ambivalens kötődés esetén, ha mi szakítunk szintén lehet agresszív-fenyegető vagy flörtölő-lefegyverző a viselkedésünk. Előbbi esetben agresszíven eltoljuk magunktól a partnert akkor is, ha ő a viselkedésével nem fenyeget minket.
Intenzívebben toljuk el magunktól, mint amit a szakítás indokolna.
Flörtölő-lefegyverző viselkedés esetén vissza-visszatáncolunk. Szakítunk, majd kétértelmű üzeneteket küldünk, szexuális utalásokat teszünk, amelyek a reményt és a kötődést fenntarthatják a partnerben. Ezután, ha a kétértelmű üzeneteink hatására kezdeményezné az újrakezdést, durván eltoljuk magunktól.
Bizonytalan-elkerülő – “én oké, te nem oké”
Bizonytalan-elkerülő kötődési stílussal érzelmileg eltávolodunk a helyzettől és a partnertől. Ridegebbek és távolságtartóbbak vagyunk, mint ami a szakítás egyébként megkívánna. Hidegen eltoljuk magunktól a partnert és vele a szakítás fájdalmát, mintha nem jelentett volna számunkra semmit a kapcsolat.
Előtérbe toljuk a domináns énrészünket, ami kifelé azt üzeni, hogy a szakítás számunkra nem jelent krízist vagy veszteséget.
Ha velünk szakítanak, szintén hidegen és érzelemmentesen fogadjuk. Nem engedjük megélni a fájdalmunkat, a veszteséggel járó gyász minden érzését távol tartjuk magunktól. Ettől még fáj a kapcsolat elvesztése, de nem engedjük, hogy lássák rajtunk mások.
Társas támasz helyett hajlamosak vagyunk destruktív megküzdési módokat választani, mint a szerhasználat.
Bizonytalan-félelemteli kötődés – “én nem oké, te nem oké”
Bizonytalan-félelemteli kötődés súlyos, ismétlődő gyermekkori elhanyagolás vagy bántalmazás következtében alakul ki. Amikor a kötődési személy, akinek a feladata a biztonság nyújtása lenne, a félelem forrása is egyben.
A szorongás és a fiziológiai arousal szint magas, viszont nem opció az „üss vagy fuss” reakció, ezért az érintett viselkedésén a lefagyás látszik.
Később felnőttkori bántalmazó kapcsolatokban szintén megjelenhet ez a lefagyás. Nem tud megküzdeni a helyzettel, nem tudja megvédeni magát a bántalmazóval szemben, de elfutni sem tud. Ha megszületne a szakítás gondolata, elkezdene beszélni róla, valószínűleg a lefagyást látnánk rajta. Zavarodottságot, furcsa, bizarr mozdulatokat, elakadást a beszédben, kuszaságot, mintha egyszerre akarna megküzdeni és elfutni a helyzetből. A bántalmazásra emlékeztető viselkedések, mint a káromkodás, a felemelt hang szintén kiválthatják később ezt a viselkedéses választ.
A kötődési stílusok a Kötődési stílus – Elárulja, hogyan viselkedett velünk az anyánk? c. cikkemben bővebben olvashatsz ide kattintva.
Hivatkozás
Hevesi K. és Kövi Zs. (2020). A szerelem és a szexualitás viszonya a párkapcsolatokban. In: Hevesi K., Ubrán R., Rigó A. (szerk.) Szexuálpszichológia. Oriold, Budapest.
