Sok szó esik a biztonságos kötődésről, hogy milyen fontos alapja a jól működő párkapcsolatoknak. Ez megijeszthet minket, ha az önismereti utunk során arra eszmélünk, hogy nem biztonságos a kötődési stílusunk. Helyette szorongással teli: ambivalens vagy elkerülő. Arra gondolhatunk ilyenkor, hogy sok belső munka áll még előttünk, mire elkezdünk biztonságosan kötődni.
Az is előfordulhat, hogy emiatt a párkeresésünket parkolópályára tesszük addig, amíg biztosak nem leszünk abban, hogy most már biztonságosan kötődünk. Ez a döntés viszont megfoszthat minket olyan párkapcsolati élményektől, amelyek a gyógyulás lehetőségét hordozhatják magukban. Ezek pont azok a helyzetek, amikor automatikusan a korábbi kötődési mintáink szerint viselkedünk.
Például, szorongó-ambivalens kötődéssel a partnerünk késésére drámai féltékenységi jelenetet rendezünk, vagy szorongó-elkerülőként ugyanebben a helyzetben érzelmileg bezárunk és elérhetetlenné válunk a számára.
Ha az automatikus első reakciónkat felismerjük és visszatérünk, hogy másképp, nyíltabban, őszintébben rendezzük a helyzetet, akkor esélyt adunk magunknak a gyógyulásra.
A párválasztásban valójában nem az a legfontosabb, hogy biztonságosan kötődő partnert válasszunk, hanem olyat, akivel kölcsönösen jól tudunk reagálni egymásra azokban a helyzetekben, amikor előbújik a bizonytalan, szorongó kötődési viselkedésünk. Ezt kiegészítve pedig mindketten felismerjük, ha a kötődési sebeink szerint viselkedünk és hajlandók vagyunk visszatérni ahhoz, hogy rendezzük a kapcsolatunkban.
Így egymás mellett válhatunk biztonságosan kötődővé.
Nagyszerű élmény biztonságosan kötődőként megtalálni a biztonságosan kötődő partnerünket. De ugyanennyire nagyszerű az is, amikor egymás mellett gyógyulnak meg a kötődési sebeink.
