A szülői élet egyik legnagyobb kihívása az, hogy az anyasággal és az apasággal nem szűnik meg az ember nőnek és férfinak lenni. Az új szerep nem váltja fel, hanem kiegészíti a régit. A két szerep pedig olykor olyan ellentétes szerepelvárásokat hozhat magával, amelyeknek igazán nehéz lehet egyszerre megfelelni. Egyik oldalról az önfeláldozás, gondoskodás, a gyermek szükségleteinek való alárendelődés, másik oldalról a szexuális vágyak és szükségletek kifejezése és megélése. Hogyan lehet úgy szexuális életet élni, hogy közben nem sértjük a gyermekünk határait, és mit tehetünk akkor, ha legjobb szándékunk ellenére mégis belelát a szexuális életünkbe? Erről fogok írni ebben a bejegyzésben.
Alrendszerek a családban
A családi rendszerszemlélet strukturális modellje szerint a család alrendszereket hoz létre, amelyek gyakran alá-fölérendeltségi viszonyban állnak egymással. Ezeknek az a célja, hogy bizonyos szerepek mentén elhatárolják és összekössék egymással a családtagokat. Ilyen a párkapcsolati, szülői, gyermeki és testvéri alrendszer is.
A családtagok egyszerre több alrendszerhez tartozhatnak, amelyek előírnak bizonyos viselkedéseket és feladatokat. Ezek ahhoz szükségesek, hogy minden élethelyzetben megfelelően működhessen a család.
Az alrendszerek között határok vannak, amelyek ideális esetben az adott élethelyzethez és szituációhoz rugalmasan alkalmazkodnak. A merev vagy túlságosan átjárható határok élhetetlenné teszik a családi rendszert, és szenvedést okozhatnak a családtagoknak. Egy hagyományos felépítésű családban a felnőttek a szülői és a párkapcsolati alrendszerhez, a gyerekek pedig a gyermeki és testvéri alrendszerhez tartoznak.
Alrendszerek és szexualitás
Minden családtagnak idővel saját szexuális élete lesz, azonban ideális esetben a szexuális kapcsolat egy alrendszerben jelenik meg, a párkapcsolati alrendszerben. Említettem, milyen fontos, hogy a határok rugalmasak legyenek. Ebben az esetben a rugalmasság azt jelenti, hogy a szülők támogathatják szexuális neveléssel a gyerek szexuális életét, de a saját szexuális tapasztalataikba vagy intim életükbe való bevonása károsíthatja vagy akadályozhatja a szexuális fejlődését.
Az alrendszerek közti határok ebben az esetben akkor töltik be funkciójukat, ha elhatárolják, elfedik a gyermek elől a szülők szexualitását, és azzal nem találkoznak sem hangok, sem látvány, sem érzelmi feszültség formájában.
Ugyanez igaz a kamaszodó gyermek szexuális életének a határaira is. Akkor funkcionálnak jól ezek a határok, ha a szülő nem találkozik a gyermek szexualitásával, annak teret és magánszférát biztosít, és tolakodó kérdésekkel nem bíztatja annál többre, mint amennyit spontán magától megoszt vele a gyereke.
A szexuális nevelés már egészen kisgyermekkorban elkezdődhet.
Amikor a szülő találkozik a gyerek saját testének a felfedezésével, akkor taníthatja őt arra, hogy ez egy olyan tevékenység, amit közösségben nem, de a saját szobájában, zárt ajtók mellett nyugodtan megtehet. Bár ez még nem minősül szexuális tevékenységnek, gyakran inkább az önnyugtatás eszközéül szolgál, mégis az első lépés lehet egy ideális határ kijelölésére: vannak tevékenységek, amelyeknek megvan a helye és ideje. Ezt kiegészíti a szülői minta, amely szintén határt szab a párkapcsolatban a szexuális örömök megélésének: zárt ajtók mögött, csendben, diszkréten történik, a gyermek nem találkozik vele.
Mi történhet, ha egy gyerek találkozik a szülők intim életével?
Tisztán emlékszem, hogy amikor erről tanultam Pszichológia alapszakon (és az nem tegnap volt) Személyiséglélektan kurzuson elhangzott a következő mondat:
„Soha, semmilyen körülmények között se szexeljetek, ha a gyerek a szobában van. Akkor se, ha csecsemő, és azt gondoljátok, hogy nem tudja, mi történik közöttetek.”
Tudom, hogy sok szülőpáros gondolkodik úgy, hogy alvó gyermek mellett bizonyos életkorig belefér az intim élet. Azonban tanácsosabb inkább elkerülni ezt, és már a gyermek születésétől építgetni az alrendszerek közötti határt, amelynek egyik szabálya az, hogy a gyermek nem találkozik a szülő intim életével.
Fontos megemlíteni ezen a ponton, hogy a gyermek elsősorban a család érzelmi rendszeréhez kapcsolódik. Ami azt jelenti, hogy mégha nem is érti, mi történik éppen abban a térben, amelyben ő is jelen van, az érzelmi és hangulati állapotot azonnal felveszi.
Feszültséggel, haraggal, indulattal és agresszióval teli otthonban a gyermek is nyűgösebb és frusztráltabb lesz. Kis kitekintő: emiatt is tartják úgy sokan, hogy jobb két békés otthon egy gyermeknek, mint egy, ami feloldhatatlan feszültséggel van tele. Visszatérve eredeti témánkhoz, a szexualitáshoz is kapcsolódnak érzelmek, amelyek zavarba hozhatják a gyermeket.
A szülők szexuális izgalmi állapota, a flörtölés, a szexuális utalások egy olyan érzelmi feszültséget hoznak létre a közös térben, amely kellemetlen és visszataszító a gyermek számára.
Ezért fontos határt szabni ezeknek, hogy abban a térben és abban az időben jelenjen meg csak, ahol és amikor a párkapcsolati alrendszer tagjai vannak jelen.
Mi történhet kamaszkorban, ha a gyerek belelátott a szülők intim életébe?
A szexuális vágy növekedésével, a szexuális fantáziák és a maszturbáció megjelenésével kifejezetten zavaró lehet, ha a kamaszgyerek belelát vagy belehall a szülők szexualitásába.
Ezek a képek, hangok kéretlenül betolakodhatnak a szexuális fantáziába, és csak úgy, mint egy traumatikus élményhez kapcsolódó emlékkép bevillanása, lefagyást eredményezhetnek.
A kamaszgyerek bűntudatot és undort élhet meg miatta, amely érzések súlyosabb esetben generalizálódhatnak, azaz kiterjedhetnek más szexuális élményekre is. Tehát, ez a kamaszgyerek egy idő után azt tapasztalhatja, hogy ezek a bevillanó emlékképek annyiszor tették tönkre számára a szexualitás felfedezését, hogy önvédelemből elkerülő viselkedést alakított ki. Lehet, hogy kerüli a szexuális ingerekkel és szexuális fantáziákkal való találkozást. Az is lehet, hogy annyira szorongáskeltő ezeknek az emlékképeknek az ismételt bevillanása, hogy nem tud ellazulni szexuális helyzetben. Lehet, hogy csökkent szexuális vágyat tapasztal.
Tehát, számos szexuális zavar forrása lehet a későbbiekben az, hogy feloldódtak a határok a családi alrendszerek között, és ő belelátott egy olyan viselkedésbe, amely az adott alrendszerben természetes és egészséges volt, de számára káros és abuzív lett.
Ebben az esetben az, ami az adott alrendszerbe tartozónak épít, egy alrendszeren kívüli családtag számára rombol.
Mit tehetsz, ha meglátott meg meghallott a gyerek?
Amikor egy olyan cikket írok, amely magában hordozhatja, hogy valakiben bűntudatot vagy lelkiismeretfurdalást kelt, mert teljes jószándékkal akart lenni, és nem tudta, hogy a viselkedésével árthat másoknak, akkor igyekszem óvatosan fogalmazni, de mégis leírni azokat a tényeket, amelyek súlyozzák a mondandómat.
Ha azok közé a szülők közé tartozol, akik nem tudták, hogyan éljék meg megfelelően a szexuális életüket a gyerekszoba mellett, és előfordult, hogy elővigyázatlanságból vagy az információ hiánya miatt belelátott a gyereked az intim életedbe, akkor az első és legfontosabb, hogy legyél megbocsátó magaddal szemben.
Ezekkel az információkkal nem születünk együtt. Ezeket tanuljuk, és eltérő életszakaszban találkozunk velük, tehát előfordulhat, hogy jóval a gyerekek születése után jön velünk szemben. Ettől még jó szülő vagy. Az is ezt mutatja, hogy ez a cikket olvasod, és igyekszel megszerezni azt a tudást, amivel a legideálisabban tudod támogatni a gyermeked pszichés fejlődését.
Rendben van, hogyha nem hallottál korábban az alrendszerekről, a határokról vagy arról, milyen hatással lehet egy gyermekre, ha belelát a szülők szexuális életébe. Nem elvárható, hogy friss szülőként már azonnal minden információnak a birtokában légy.
Viszont adok néhány tanácsot ahhoz, mit tehetsz ezután. Az alrendszerek közti határokat sosem késő megerősíteni. Gondold végig a partnereddel, hogyan tudnátok elhatárolni a szexuális életeteket, hogy azzal sem hang, sem kép, sem érzelmi feszültség formájában ne találkozzon a gyerek. Hadd jegyezzem meg itt, hogy a szeretetkifejezés gesztusai viszont igenis fontosak, hogy a gyerek előtt is részei legyenek a kapcsolatotoknak. Az ölelés, a puszi, a szexuális izgalomtól mentes csók pozitív mintát adhatnak a gyermek számára a melegséget és biztonságot jelentő párkapcsolatokról.
Ötleteljetek a partnereddel közösen a határok felállításáról és valósítsátok meg minél előbb, ezzel is biztonságot jelentő otthont építve a gyermeketek számára!
Ha pedig jelzi számotokra a gyerek, hogy látott vagy hallott valamit a szexuális életetekből, akkor ismerjétek el számára, hogy jogosan érezte magát kellemetlenül, nincs rendben, ami történt, mert nem kellett volna találkoznia vele.
Fejezzétek ki a sajnálatotokat és biztosítsátok őt afelől, hogy ezután figyelni fogtok rá, hogy ne történhessen meg újra.
Bátorítsátok őt arra, hogyha szándékotok ellenére mégis újra megtörténne, akkor jelezze nektek, sőt akár legyen lehetősége azonnal és úgy jelezni, hogy nem lép veletek közben közvetlen kapcsolatba, például a zene maximális hangerőre tekerésével. Ez legyen egy közös megegyezés közöttetek, aminek mindannyian tudjátok, ismeritek és értitek a jelentését.
Ekkor hagyjátok abba az együttlétet, és reagáljatok arra, hogy ő kellemetlen helyzetbe került az előbbiekben leírt együttérzéssel, sajnálattal és megerősítéssel.
Ezek a módszerek segíthetnek nektek abban, hogy egymástól elhatárolva, mégis összekapcsolódva együtt, egymást támogatva éljetek.
Ajánló
Ha tovább szeretnél tájékozódni a szexuális nevelésről, ajánlom figyelmedbe az Így védd meg a gyereked a szexuális erőszaktól című beszélgetésemet Kun Anett pszichológussal a Podcast Pszichológia YouTube csatornán, amit ide kattintva érhetsz el.
Ha tovább szeretnél tájékozódni a családi határokról, ajánlom figyelmedbe a Magánszféra a családban című beszélgetésemet Trombitásné Miterli Gertrúd pszichológussal a Podcast Pszichológia YouTube csatornán, amit ide kattintva érhetsz el.
Minden Podcast Pszichológia beszélgetést megtalálhatsz a Spotify-on is!
